Jobbkezes, balkezes

Amint a fizikai működés leírásából kiderült, léteznek jobb, illetve balkezes bumerángok.
Bár mind a kettőt el lehet dobni bármelyik kézzel, mégis hatékonyabb, és kényelmesebb az eredeti rendeltetésüknek megfelelően használni őket.

Egy jobb kezes bumeráng balra elkanyarodva teszi meg körét, a balkezes értelemszerűen jobbra kanyarodva.

Egy bumerángot - legyen az jobb vagy balkezes - a megfelelő kézben tartva mindig úgy kell eldobni, hogy a megmunkált és díszített felülete felénk nézzen. Ha így teszünk, ezek után már teljesen mindegy melyik ágánál fogva dobjuk el.

Elnézést szeretnék kérni a balkezesektől, a továbbiakban azonban csak a jobbkezes bumerángok használatáról írok. A balkezes bumerángok használatához ugyanezeket a mozdulatokat kell elsajátítani, csak éppen tükrözve őket a baloldalra.

Hamarosan jön a balkezes leírás!!!

Fogás

Alapvetően kétféle fogást ajánlott alkalmazni attól függően, hogy milyen bumeránggal van dolgunk.

	A nagyobb és nehezebb bumerángokat általában nagyobb sebességre kell gyorsítani, ezért célszerű ezek végét akár több ujjunkkal is átfogni, így nagyobb lendületet adhatunk nekik.
Az átfogó újak a kisebb bumerángoknál már akadályozhatják a dobást, ezért lazán ökölbe "szorított" kézzel, és csak két ujjal fogva hajítsuk el ezeket. Ez a fogás lehetőséget biztosít arra, hogy még több forgást adjunk a dobásba.

Sebesség, forgás

A bumerángoknak a visszatéréshez szükségük van szintúgy sebességre, mint forgásra, azonban elmondható, hogy a forgásnak fontosabb szerepe van, mint a sebességnek. Vagyis egy ügyes mozdulat többet ér az elemi erőnél.

Dobás

A mozdulat

A legtöbb ember ösztöneiben megvan a hajlam a dobálózásra, ezért ez a mozdulat sokaknak nem fog problémát okozni. Egyetlen dologra érdemes odafigyelni, mindenképpen egy folyamatos, hosszan kivezetett lendítésre van szükség, amit az alábbi ábra is szemléltet.

Emelkedés

Bár minden bumerángot kissé másképpen kell eldobni, mégis nagy általánossággal érvényes rájuk hogy a horizonthoz képest 0° és 30° fok közötti szögben kell megkezdeniük röppályájukat. Vagyis közel vízszintes irányba, esetleg kissé felfelé kell elhajítani őket.

Dőlésszög 

A dőlésszög a bumeráng kezdeti szöge a függőlegeshez képest. A visszatérés szempontjából szintén alapvető fontosságú, hogy a bumerángot milyen szögben tartjuk a függőlegeshez képest az elhajítás pillanatában, vagyis hogy mekkora a dőlésszöge. Fontos szabály, hogy a legtöbb bumerángot közel a függőlegeshez kell indítani, és mindig kerülni kell a vízszintesen tartást. Ez utóbbi esetben ugyanis bumerángunk hirtelen mozdulattal az égnek veszi az irányt, és kiszámíthatatlanul messze sodródhat tőlünk. Ilyenkor gyakran előfordul az is, hogy pályája végén gyors zuhanásba kezd, és nagysebességgel a földbe csapódik, néha kárt téve magában. Az alábbi ábra szemlélteti a megfelelő tartományt.

Szél

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mindig figyelembe kell vennünk a szél irányát és nagyságát, ehhez igazítva a dobás minden paraméterét.
Szél nélkül csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem kontrolálható a bumeráng pályája. A legtöbb bumerángra ugyanis jellemző, hogy egy minimális szélre szükségük van a pontos visszatéréshez. Eleinte a szél bosszúságot tud okozni, de később minél pontosabb rutinszerű felmérése kiváló eszközt ad kezünkbe bumerángunk irányításához.

Dobásunk előtt tehát fel kell mérnünk a szél irányát és nagyságát.
Ehhez kiváló segítséget nyújthat egy száraz fűcsomó, aminek mozgásából minden szükséges adat megtudható, miután vállmagasságból útjára engedtük.
Ha felmértük a szél irányát forduljunk vele szembe, majd pedig jobbra nézve válasszunk ki egy pontot a széliránytól 45°-ban.
A dobást ebbe az irányba kell kiviteleznünk, amit az alábbi ábra is jól mutat.

A szél erejétől függően másképp kell megválasztanunk a dobás irányának vízszintestől való eltérését, és a bumeráng kezdeti dőlésszögét is. Ha viszonylag erősebb a szél, akkor az emelkedést közelíteni kell a vízszinteshez, illetve a bumeráng dőlésszögét a függőlegeshez. Ha a szél erejét viszonylag kisebbnek becsüljük, úgy a bumerángot a horizonthoz képest enyhén emelkedő szögben kell pályára állítanunk, mindamellett, hogy a kezdeti dőlésszöget is kis mértékben növelhetjük a függőlegeshez képest, amint azt az ábrák is illusztrálják.

Nagyobb szélben kisebb erővel, de a forgás megtartásával célszerű dobni, míg gyenge szél esetén nagyobbat kell lendítenünk a bumerángon.
Minden bumerángnál van egy szélerő határ, ami felett kezelhetetlenül sodródik a levegőben. A légáram növekedésével négyzetesen arányosan növekednek a bumerángra ható erők!

Fontos tudni, hogy minden bumeráng egyedien viselkedik a szélerő változásának függvényében, ezért ki kell tapasztalni, hogy a széltől függően milyen a dobás ideális iránya és emelkedése, illetve mekkora a legmegfelelőbb dőlésszög, sebességet és forgás, ami a pontos visszatéréshez szükséges.

Nézzünk példákat arra, hogyan változik a röppálya, ha rosszul választottuk meg az irányokat és szögeket.
Az alábbi ábrán felülnézetben láthatjuk a bumeráng röppályáját a dobóhoz képest.

Mint kiderül, ha a dobás iránya kisebb a kelleténél (I, pálya), a bumeráng a kiindulási helytől balra, ha viszont nagyobb (II pálya), akkor pedig jobbra fog földet érni.

Ha a szélhez képest túl nagyra választjuk a dőlésszöget, és az emelkedés is túl meredekre sikerül, akkor - mivel így jobban belekap a szembeszél - valahol a kiindulási pont mögött lesz a földet érés. Vagyis a hátunk mögött.

Ha a szélhez képest túl kicsire választjuk a dőlésszöget, azaz közel függőlegesen tartjuk a bumerángot, illetve a horizont irányába dobjuk el, akkor nem biztos hogy be fogja tudni fejezni a pályáját, hiszen így kevésbé tud felfeküdni a szembeszélre. Tehát valahol előttünk fog lepottyanni.

Elkapás

Ha már kiismertük bumerángunk viselkedését, és jól tudjuk hogyan mozog földet érés előtt, megpróbálkozhatunk elkapásával. De előtte az alábbi legfontosabb tudnivalókat mindenképpen sajátítsuk el.

Legyünk nagyon óvatosak!
Bár a bumerángok "élei" le vannak gömbölyítve, még is nagyot üthetnek.
Mindig viseljünk valamilyen védő, vagy napszemüveget, ami egyrészt napos időben a bumeráng követését is könnyebbé teszi kiküszöbölve a káprázást, másrészt megvédhet egy balul sikerült elkapás esetleges következményeitől is.
Egy biciklis kesztyű is jó szolgálatot tehet a gyakorlások elején, ám ez a későbbiekben a rutin megjöttekkor elhagyható.

Soha ne próbáljuk meg a nagy sebességgel közeledő bumerángunkat elkapni, különös tekintettel a nehezebb darabokra. Ilyen helyzetbe akkor kerülhetünk, ha nagyobb szélben próbáljuk használni a bumerángot, mint amire tervezték. Vannak ugyan bumerángok, amelyek funkciója a minél gyorsabb visszatérés - így sebességük is nagy -, de ezek könnyűek, és profi versenyző kezébe valók. Az elkapás mozdulata eltér a megszokottaktól, vagyis semmiképpen ne úgy próbáljuk elkapni a bumerángot, mint egy labdát.

Úgy lehetünk a legeredményesebbek, ha a bumeráng síkjában tartott nyitott tenyereinkkel és összezárt ujjakkal gyorsan, határozottan teszünk kísérletet az elkapásra, mintha tapsolnánk egyet.

Annál könnyebb a dolgunk, minél közelebb próbálunk ráfogni a súlypontra, hiszen itt a legkisebb a kerületi sebesség.
Alaktól függően a súlypont -vagyis a forgástengely- vonala rajta lehet a testen, de akár az is előfordulhat, hogy a test legközelebbi pontja a súlyponthoz képest jó néhány centiméterre van.

Általában a kettőnél több ágúak súlypontja szinte mindig a testen és annak is a közepén található, emiatt könnyű ezeket elkapni.
Ezzel szemben a legtöbb kétágú megnehezíti dolgunkat, mivel súlypontjuk nem a testen van. Ilyenkor is a feni technika ajánlott, ugyanakkor ezek a bumerángok lehetőséget adnak az egykezes elkapásra is, amivel akkor érdemes próbálkozni, ha már jól kiismertük mozgásukat. Ha tehát ez a fajta bumeráng szinte egyhelyben lebegve lassan ereszkedik lefelé a közelünkben, megpróbálhatunk egy kézzel alulról, vagy felülről óvatosan belenyúlva a test által körülforgott üres térbe, és így fogást szerezni rajta.

Sok gyakorlással trükköket is elsajátíthatunk, elkaphatjuk a bumerángot mondjuk egyik lábunk alatt, vagy hátunk mögött is.